|
8.rész - Danger and pain
Saki 2012.07.01. 23:06
8.rész:
Már pihenni sem lehet, vagy egy rémes szörnyeteg liheg a nyakadba. Mion és Yusuke közötti ellentétek nem épp vonzzák egymást, de ki tudja mi lesz belőle. Feltűnik valami, melynél titokzatos "őrangyalunk" besegédkezik. Mion úgy érzi ez a földi lét számukra nem megfelelő és hamar véget fog érni....
8.rész: Veszély és fájdalom
Mint azt már tudjátok a lányoknak alig 9 napjuk maradt. Ez eléggé kevés és az idő gyorsan ketyeg. Még halvány sejtésük sincs arról,hol is relytőzködik Morpheus...
Ami eddig a Földön történt a lányokkal nem épp az,melyre számítottak. Semmi előre haladás nem lett a keresésben,se egy kis jel,se semmi. Nemrég Lucifer egy Vadászt küldött a lányok után,hogy segítse őket mindenben. Ám nem fedheti fel kilétét vagy feladata véget ér. Mindössze csak a háttérből segédkezhet. Jobban csak akkor van rá szükség,ha az ellenfél túlon túl erős a lányoknak. Morpheus keresése már nem az ő dolga....Mion,a kis morcos és hirtelen haragú halandó lett lány pedig egyre inkább azt sejteti Sophiaval,hogy Yusuke iránt érez valamit. Mindezt
teljesen tagadja és erősen tiltakozik. Felháborodottan hagyta el a lakást,megbántva a fiút. Sophia utána ment,hogy észhet térítse. Azonban ekkor egy hatalmas Démon szakította félbe őket és mindkettőjüketa öldre küldte. Ekkor a Vadász lecsapott védelmet nyújtva,mely kissé rosszul sült el. Olyas valaki támadott rá,kire nem is gondoltunk volna.....
- Mi...on...Ah! - esik össze
"Mi a fene folyik itt? Mégis mért támadott meg?"
- Há,há,há,há....Fájt Vadász? Fáj ez az érzés? Mond csak meddig fogod bírni? Érzem a friss véred bugyogását,mely mellkasodból árad. Há,há,há,há.....
-"Nem tudom,hogy mi....Hah? A szemei...."
- Támadj rá újra,kis szolgám! Támadááááás!!!
- Uhm.... - védi meg magát Miontól
- Hogyan? Még bírsz mozogni? Hogy lehetséges ez?
- Szóval irányítod őt? Azt hiszed,ha pajzsként használod nem fogok támadni?
Tévedsz!
Hirtelen áthajította feje fölött Miont,aki laza mozdulattal átfordulva talpra érkezett. A Vadász a Démonra nézett,tekintete komoly volt és egy csepp fájdalmat sem mutatott. Mellkasára tette kezét, melytől sérülése azon nyomban beforrt. A Démon nem ijedt meg. Gondolta,hogy egy pokolbéli lény nem oly sebezhető, mint más. Ám újra próbálkozott. Nem hagyta kezéből kicsúszni Miont. Újabb támadásra ösztönözte,míg csak erejéből tellett. Mion szemei vörösen izzodtak,majd aurája felerősödött gonoszsággal. Mintha mélyen belül dühös lenne. Kaszáját elő
hívva támadásba is lendült. A Vadász tudja,hogy ez már nem játék. Komolyan kell vennie. Mion teste olyan volt,mintha nem is emberé lenne. Kaszája pedig már fenyegetést nyújtott számára...
- Az előző támadást lehet,hogy kibírtad....de ehhez mit szólsz te Démon?
-"A Kasza nem épp hétköznapi fegyver. A legveszélyesebb bármely közül,amit csatában bevetettek. Max háromszor bírom kivédeni,tehát előbb kell magához térítenem minthogy megsebezzen."
- Támadj! Súlyts le a Kaszáddal kislány!
- Előbb térítem magához,minthogy ez bekövetkezne!
Gyorsan Mion mögé sietett,majd hallkan a fülébe súgott egy szót. Kis reakciót mutatott erre,majd meglengedte a Kaszáját. A Vadász ismét csak védekezett,ám most kis vágást szenvedett a bal karján. Egy vércsepp Mion arcára fröccsent,melynek szaga emlékeket idézett benne. Felismerte a szagot és megtorpant. Kaszáját a földre ejtette,ami azon nyomban eltűnt. Térdre esett,közben a fejét fogta. Visszaváltozott halandó külsejévé. Pokoli ruházata úgy oszlott le róla,mint ahogy a szép söpri el a homokszemeket....
- Áh! Mi folyik itt? Mi ez a....
- Hogyan? Kezd kicsúszni a karmaimból?
-"Hatásos volt,végre kezd magához térni."
- Váááááh! Te te aljas Démon! - kiállt fel hangosan
- Hah? Démon? - néz körbe
"Aven..."
- Most nagyon felbosszantottatok! Még soha,senki nem bírt ellen állni a hatalmamnak! Váááh!
Olyan dühös lett,hogy felfedte külsejét majd egy igen hatalas erejű támadásra készült. Igazi formája most láthatóvá lett előttük,mely egy Hárpia volt. Hatalmas,éles tollakkal felfegyverkezett szárnyait megsuhintva támadott. Tornádót kavart,mely éles vágásokkal csapott le. Mion a vállain sérült meg. Több vágást is elszenvedett,melyet nem is látott honnan érkeznek rá. A Vadász ügyesebb volt és ő a levegőbe ugorva
igyekezett elkerülni a csapásokat. Gyorsan suhintott egyet kardjával,melyből vörös pengeszerű vágások hasították ketté a levegőt. Számára a szél alapú támadások meg se kottyantak. Ahányszor csapott le a Hárpia,ő annyiszor védte ki. Igyekezett elvonni figyelmét Mionról,ki már nem volt éppen harcképes állapotban. Ám talán mégis volt benne erő a harchoz és az ellen csapáshoz....
- Agrrrr.....Ebből elegam van!
- Hm?
- Nem elég,hogy halandó lettem 13 napra,mely egy örökké valóság ezen a világon....de még ilyen nyamvadt démonocskák is simán leverik gyenge és haszontalan testemet!
Mit vétettem én,Atyám...hogy íly módon büntettél engem?!
Jó-jó...inkább ne válaszolj! <.<
Agrrr....
Felállt tök dühösen,majd Kaszáját kezébe hívva lesúlytott. Még a föld is kettéhasadt tőle,egyenesen a Hárpia felé haladva. A mélyből láva buggyant elő,majd lelkek hada tört ki belőle elragadva a Hárpiát....
- Hah? Ez meg hogy lehet? Mi ez az egész? Ki vagy te lány és....?
- Jobb,ha többet nem szórakozol velem,különben legközelebb Apámmal húzol ujjat! Ki nem más,mint a Pokol hatalmas Ura!
- Lu...ci...feeer! Kegyelezz nekem! Áááááh!
A pokolbéli,átkozott lelkek elragadták testét. Hiába próbált elmenekülni,semmi esélye sem volt velük szemben. Ahogy a föld elnyelte,minden vissza is változott úgy,ahogy volt. Az ég is kitisztult. Mion megkönnyebbült,hogy győzött....
- Huh! Mázlim van,hogy csak részben vették el az erőmet és nem teljesen. Különben most vé...Hah?
A Vadász még mindig ott állt,nem messze tőle. Ám,ahogy felnézett,hogy oda nézzen nyomban el is tűnt. Nem maradhatott vele...
Alig fél perc telt el és Yusuke jelent meg a helyszínen. Érezte,hogy a lányok bajban vannak. A gonosznak látszó felhőket követte,melyek akkor jelentek meg,mikor Mion lecsapott....
Lihegve állt Mion előtt,ki csodálkozva nézett. Nem sokkal később már otthon voltak. Sopohia még nem tért magához,látszólag aludt. Nem volt rajta semmi komoly sérülés. Yusuke lassan bekötözte Mion sérüléseit,nehogy elfertőződjenek. Kissé morcos volt tőle,de engedte. Kivételesen hagyta magát. Mikor a fertőtlenítő kis fájdalmat okozott neki,Yusuke azonnal elnézést kért. Nem akarta,hogy fájjon neki. Próbált óvatos lenni....
- Így már jobb? Remélem nem okoztam fájdalmat.
- Hm...
- Kész. Már nem fog elfertőződni,nem kell félned.
- Mit számítana. - fordítja el morcosan fejét
- Szerintem igen is,száítana.
- Ti halandók mindig így reagáltok egy sérülésre? Szánalmasak vagytok és kicsinyesek! Ch!
- Hmm... - lassan feláll
- Hm?
- Megyek,lefekszem. Remélem holnap derűsebb lesz a kedved és végre mosolyogsz. Jó éjt.
- Hm.
"Lehet,most nagyon megbántottam? De mit tegyek? Mindössze,csak 8 napig fogunk még vele lenni. Aztán,mintha nem is lett volna semmi,elmegyünk. Mit számít milyennek gondol minket."
- Ne...haragudj...
- Ha? Álmában beszél?
- Yusuke...
-"Talán jelezni akar nekem ezzel? Bocsánatot kellene neki kérnem a viselkedésem miatt? Hm"
Lassan felállt és kiment az erkélyre. Elgondolkodott a mai napon,hogy mi is történt. Tekintete komoly volt. Nehezen,de bement Yusuke szobájába. Ő már látszólag aludt. Leült az ágya mellé és nézte őt. Alig bírt megszólalni. Mintha bántotta volna az előző beszólésa,mely valóban kissé bunkón hangzott. Próbált valahogyan bocsánatot kérni. Nagyot nyelt. Összeszedte gondolatait és próbált megszólalni....
-"Figyeld én....Tudod,nem vagyok ép egy....vagyis...."
Ah....bocsánatot kérni nehezebb,mint azt gondoltam.
Ah? - észre veszi,hogy Yusuke mocorog
"Ajajj,most mit tegyek? Gyorsan el kell innen húznom,mielőtt észre venne! Jájj!" - elesik
- Hah? Ki az? Mion?
- He,he,he....Ez nem az,aminek látszik.
- Hm?
Mion elesett Yusuke papucsaimban,így pont az ágyára ért földet. Csak nézett rá furcsán,hogy mit keres a szobájában. Semmit sem értett. Arcuk tök közel volt egymáshoz,szinte össze ért az orruk. Pár pillanat némasággal merevedtek le. Mélyen egymás szemeibe néztek. Mion szemei erősen csillogtak,mely magával ragadta Yusuke tekintetét. Lassan közelebb hajolt hozzá,ait ő látszólag hagyott. Már majdnem össze ért volna ajkuk,mikor hirtelen Sophia nyitott be az ajtón.....
- Áh! - ugrik hátra Mion
- Bo-bocsánat a zavarásért. Nem tudtam,hogy kettesben vagytok. Azt hittem,hogy Mion megint elment.
Talán megzavartam valamit?
- Háát...
- Semmit!
- Ha?
- Biztos?
- I-igen! Én csak azért jöttem be Yusukehez,hogy....
- Igen?
- Hogy...Bocsánatot kérjek. Nem akartalak megbántani. Uhm....Ne haragudj. - nyögi ki lehajtott,zavarban lévő fejjel
- Ah? Öh....Se-semmi baj. Megbocsátok. Tudom,hogy a Halál nem a kedvességéről híres. Ne bánkódj,nem haragszom rád.
- Hm?
- Ez nagyon jó! haladás hugi! - öleli meg
- Hé! Nincs semmi ölelgetés! Fújj! Nyáááh!
- Ne is ellenkezz! - szorítja magához
- Ha,ha,ha...
"Milyen aranyosak így együtt. Látszik,hogy testvérek. Mégha igazából nem is azok,csak valami olyasmik."
- Na jó! Elég a nyálas jelenetből! Megyek,lefekszem!
- Oké. Én is megye akkor. Jó éjt,Yusuke.
Mind a hárman visszafeküdtek aludni és fel sem keltek reggelig. Mion korán ébredt fel és már nem tudott vissza aludni. A mosdóba lépett,hogy megnézze tegnapi sérüléseit. leszedte kötéseit és beállt a zuhany alá. Ekkor az összes sebből vér kezdett folyni. Térdre rogyott,mint akinek nagy fájdalmai vannak. A sérülések testén nagyon mélyek voltak. Úgy látszott idő kell a beforrásukhoz....
-"Már csak 8 napot kell kibírnom és ismét halott leszek. Ez a test nem fogja kibírni. Érzem a fájdalmakat,a vérem szagát. Ezeket előtte sose érezhettem,hisz nem is volt mit. Ha nem járunk sikerrel,fél évet sem fogok kibírni a halandók világában.
Erőm fogytán. Idő kérdése,hogy mikor fogy majd el."
- Mion,itt vagy?
- Ha? Ne,ne gyere be! Áh! - esik el
- Úr istenem! Te vérzel! Yusuke,Yusuke siess ide kérlek! Yusuke!
- Ne,ne hívd ide!
- Neked nagy fájdalmaid vannak,tarts ki!
- Igen? Mi a ba....Haah? Mion!
Elsőnek elakadtak a szavai,mivel Mion meztelen testét mindössze csak a zuhanyfüggöny takarta. Gyorsan segített Sophianak kivinni a fürdőből,majd bekötözték sérüléseit. A kötszerek hamar átáztak,így legalább egy óránként cserélni kellett őket. Sophia kitakarította a zuhanyt,míg Yusuke a kis sérültel maradt....
- Minden rendben,már jobban vagy?
- Hm. Már nem tudom meddig bírhatom.
- Ha? Ezt,hogy érted?
- Gyorsan fogy az erőm. Sietnünk kell a kereséssel. Nem szabad ilyen sokat tétlenkednünk. Különben...
- Különben?
- Mind a ketten meghalunk.
- Hah?! - hallja meg Sophia
"Az nem lehet!" - esik térdre sírva
Mionnak igaza volt. Mivel ők nem halandók,így nincs sok esélyük. Ha még több sérülést kell elszenvedniük,abba belehalnak. Lucifertől is függ,hogy meddig bírják. Legalább is Mionnak. Vajon meddig bírják még?.....Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
