|
9.rész - A tear
Saki 2012.09.17. 16:47
9.rész:
A lányok ideje gyorsan fogy,már csak 8 napjuk maradt. Semmi eredmény, nem haladnak semmit sem. Újabb ellenfél, újabb harc. Ez most komolyabbá válik és fény derül egy bizonyos titokzatos személy kilétére is.
9.rész: Egy könnycsepp
Nyolc nap maradt! A lányok ismét egy ellenféllel kevesebbet vesztettek. Ki tudja mennyi fog még jönni,ki útjukat állja. Lucifer mindent elkövet,hogy egy lelket se veszítsen el. Szolgáival állítja meg őket. Szerencsére még van annyi ereje,hogy ezt kibírja. Bízik lányában,tudja neki lehet esélye. Azonban érzi fájdalmát.
Reménykedik sikerében és,hogy jól döntött mikor a Földre küldte. Yusuke az egyetlen reménysugár. Talán ő majd célba vezeti őket. Mivel ő halandó,így jobban ismeri az embereket. Mion a leggyengébb,hiszen mióta nem dolgozik,azóta a halálesetek száma drasztikusan lecsökkent. Ki tudja mikor lesz
áttörés az ügyeben. Reméljük hamar...
Mion kissé jobban érezte magát. Yusukenek suliba kellett mennie,így a lányok ismét egyedül maradtak. Sophia kérésére elkísérték a suliba. A diákok úgy bámulták őket,hogy csak na. Nagy szemekkel fürkészték Yusuket,hogy mégis kik ezek a lányok akikkel van. Összesúgtak a hátuk mögött....
- Mért bámulnak ezek az emberek? - kérdi Sophia
- He,he,he...Tudjátok nem nagyon szoktak a fiúk lányokkal társalogni. Főleg nem kettővel.
Azaz a mi iskolánkban ez nem megszokott dolog. Ráadásul Mion kissé...
- Ha? Mi a baj velem?
- Túl szexis a ruhád. - súgja fülébe
- Hö?
- Mion már csak ilyen. Szeret kitűnni a tömegből.
- Fogd be! Ti pedig ne bámuljatok! A lelketek úgy is az enyém lesz! - morog rájuk
- Nyugi, Mion. Semmi baj.
- Agrrrr....
- Sosem voltál az a fajta,ki elveszik a tömegben.
- Azt gondolhattam volna. Persze szerintem jól állnak neked a halandók ruhái. Igazán....
- Ha?
- Igazán jól nézel ki bennük.
- Hm.
Yusuke a suliban maradt,addig a lányok pedig a városba mentek. Egy diák eléggé gyanúsan bámulta őket,mely Mionnak is feltűnt. Különösen érezte magát a közelében. Nem nagyon tulajdonított neki nagy figyelmet és követte Sophiat. A diák eltűnt. Valószínű ő is bement a suliba....
- Mi a baj,Mion? Mit vettél észre?
- Hm. Ja...semmit,semmit. Csak egy furcsa érzés volt. Semmi több. Menjünk. Ne késlekedjünk.
- De merre folytassuk? Nagyon nagy ez a város.
- Apánk sokszor nem tudja mekkora terhet akaszt a nyakunkba. Ide küld és csak úgy,segítség nélkül keresgélésre utasít.
Ah...Örökké halandók maradunk.
- Nyugi. Nincs semmi baj. Majd lesz valahogy. Csak kitartás. Gyere. Ne álldogáljunk itt.
- Jó-jó.
Sétálgattak jobbra és balra a városban. Ösztöneikre bízták magukat. Túl sokan voltak,nehéz volt bárkiben is megérezniük Morpheust. Továbbra is úgy érezték,mintha tűt keresnének a szénakazalban....Éppen a park felé indultak,mikor is furcsa érzés tört rájuk. Mintha figyelték volna őket. Körbe néztek,de senkit
sem láttak....
- Te is érzed? Mi lehet ez?
- Úgy érzem vendégünk lesz. Készülj fel,mert...Ah!
- Ha?
Egyszer csak egy hatalmas dárda szúrta át Mion testét,melytől térdre esett. Sophia remegő szemekkel nézett. Hirtelen a semiből még egy dárda suhant elő,pont feléjük. Szerencsére nem talált célba. Mion kihúzta magából a fegyvert és védelmi állásba helyezkedett el. Sophia megrémült és nem tudta mit tegyen....
- Mion te vérzel. Minden rendben?
- Most maradj...itt. - rogy féltérdre
- Mion!
- Semmi baj. Minden rendben lesz. - mondja lihegve
- Hát te még mindig élsz? Hogy bírod ki? Nem fáj?
- Pofa be! Mutasd magad,te aljas dög! Had lyukasszam ki a fejed!
- Milyen nagy a szád! Ahhoz képest,hogy most te vagy bajban. Jobb lenne,ha vissza fognád szavaidat vagy gyorsabb halálod lesz,mint gondolnád.
- Óh,igazán? Nem félek a haláltól,hisz magam vagyok a Halál!
Miközben ezeket a szavakat kimondta elvágta a magából kihúzott dárdát. Egyenesen a hangok irányába. Majdnem telibe is találta a táadót,kinek ekkor elő kellett jönnie búvóhelyéről. Ezzel pedig Mion is vissza tudott támadni. Már tudták hogyan is néz ki támadójuk. Most egy női Démonnal volt dolguk. Rendes,
emberi alakja volt. Külsejét szexis ruha takarta. Fülei nagyon hosszúak és hegyesek voltak,ahogy a fogai és a karmai....
- Kitartó vagy. Nem is csoda,hiszen nem vagy ember.
- Ha kiengedhetném az erőmet,a dárdád ketté tépett volna!
- De nagy a szád! Mit szólsz ehhez a lépéshez?! áh!
- Ha?
- Sophia félre! - löki el magától
"Ezt most nem fogom tudni kivédeni."
Gyorsan elugrott a többi dárda elől,ám egy ismét eltalálta és a fához szegezte. Pont a nyakán szúródott át,melyet már nem bírt kihúzni. Az ellenfele odaugrott és még jobban belé döfte. Mion próbálta kihúzni,de sehogy sem bírta....
- Ezt most nem fogod tudni olyan könnyen kitépni.
- Mion! Hagyd békén! - támad rá Sophia
- Hm?
Sophia hirtelen fénysugarat bocsátott ki kezéből és ezzel ugrasztotta el a gonosz Démont Miontól. Szerencsére be is vált. Segített hugán,majd védelmezte. Nem hagyta,hogy ismét megsérüljön. Komoly arccal nézett,de belül rémült volt. Ő nem épp az a harcos fajta. Ezt a Démon is megérezte....
- Sophia. Jobb,ha elfutsz. Neked nem való a harc.
- Te csak maradj hátul. Súlyosan megsérültél. Nem hagyhatom, hogy meghalj. Bízd rám a dolgot.
- Bízza rád? Hiszen reszkedsz a félelemtől. Érzem. Te meg sem bírnál sebezni engem,nem hogy megölni.
Há,há,há...
- De én,igen!
- Ha?
Hirtelen a semmiből elő ugrott a Vadász. Lesúlytott kardjával a Démonra. Nem fedhette volna fel kilétét,de nem volt más választása. Azért Lucier sem hagyná,hogy lánya meghaljon. Ebben biztos volt. A Démon elugrott előle,de nyumban utána ment. Folyamatos csapásokat mért rá. Nem hagyta kicsúszni a karmai közül. Elszántan védte a lányokat,ahogy az egy testőrtől elvárható....
- Ha? A.... - esik össze Mion
- Mion!
A Vadász gyorsan elkapta,majd egy hatalmas kardcsapást mért ellenfelére. Lángok csaptak fel a földből,letarolva mindent. A Démon mindezt egy szálpajzzsal védte ki,majd támadott. A Vadász felkapta a lányokat és messzebb tette le. Ott egyenlőre biztonságban vannak....
- Mért segítesz ezeknek a szánalmas lényeknek?
- Hogy legyen mit kérdezned. És te mért szolgálsz olyas valakit,ki romlásba dönthet mindent?
- Hogy mellette szolgálhassak és majd serege élén küzdhessek.
- Előbb végzek veled,minthogy ez bekövetkezhetne.
- Hm. Majd meglátjuk. Előbb végzek veletek,hogy bebiztosítsam magam! Szélorkán támadj fel!
- Rossz döntés! - ugrik fel magasra
Kemény küzdelem alakult ki közöttük,melynek egyenlőre nem volt győztese. Mion haldoklott és már nem volt magánál. Sophia próbálta életben tartani,de semmit sem tehetett. Nem volt meg hozzá a kellő ereje és képessége. Kétségbe esetten térdelt mellette....
- Mion kérlek,tarts ki! Kérlek!
- Úgy látszik a kis barátnőd haldoklik. Már nem húzza sokáig.
- Hm. - néz oda
"Ha meghal többé már nem térhet vissza a pokolba. Halandó teste a Földön marad,ahogy a lelke is. Sietnem kell és megmentenem."
Ha meghal,vele halsz!
- Rajta! Ahhoz le kell győznöd! Szélorkán!
- Csak ennyire vagy képes? - védi ki
- Hm! Széltornádó,pusztíts!
- Gyerekjáték! - vágja ketté a támadást
- Ha? Ez meg,hogy lehetséges?
- Készülj a halálra! Itt a vég!
Azzal fénysebességgel vágta ketté a levegőt,rátámadt és ezzel véget vetett az életének. Ez a csata nem tartott olyan sokáig. A Vadász nagyon határozott és kemény harcos. Számára nincs lehetetlen,bárkivel el tud bánni. Miután sikerült ismét megmentenie a helyzetet,Miont gyorsan a kórházba vitték. Egyből a sűrgősségire tolták be,állapota kritikussé vált. Senki sem sejtette,hogy életben marad-e vagy sem. Állapota nagyon súlyos volt. Sophia elment szólni Yusukenek,aki suli után azon nyomban rohant a kórházba. Nem késlekedett. A Vadász a közelben rejtőzött el. Nem fedhette fel a többi halandó előtt magát.
Sophia úgy is Mion mellett volt. Mikor a sűrgősségire kitólták,be lehetett nézni hozzá. Még mindig nem tudták biztosra,hogy életben marad-e. A nyakán nagy sérülés tátongott és még mindig nem tért magához. Mellkasa is durván nézett ki. Az orvosok el sem tudták képzelni,hogy hogyan maradhatott életben.
Olyan sérüléseket szerzett,melybe egy átlagos ember már belehalt volna. Yusuke kérte,had mehessen be hozzá. Látni akarta. Végül is beengedték. Oda ment Mion ágya mellé és megfogta kezét. Gépek tartották életben és sok helyen be volt kötözve....
- Mion! Ott kellett volna lennem veletek. Akkor nem sérültél volna meg. Sajnálom,hogy nem mentem veletek. Kérlek tarts ki és maradj velünk! Meg fogsz gyógyulni. Tudom,hogy erős és kemény lány vagy.
-"Hm...Ez a halandó elég hamar megkedvelte."
- Mion...
Yusuke teljesen kétségbe esett és könyörgött Istennek,tartsa életben. Ne vegye el életét. Még akkor sem,ha eredetileg nem halandó. Magában imátkozva foházkodott felépüléséért. Annyira aggódott miatta,hogy könnybe lábad a szeme. Egy könnycsepp Mion nyakába hullott,melytől az fényleni kezdett. A gépek
jobb életjeleket kezdtek el mutatni. Szívverése stabilizálódott. Yusuke csodálkozva nézett. Mion szemhéja reagált. Lassan odahajolt hozzá,majd meg akarta csókolni. Sophia épp akkor nyitott be,de nem hallották meg. Már majdnem elcsattant volna a csók,mire egyszer csak Mion kinyitva szemeit,reflexből lelökte
magáról....
- Hé! Perverz halandó!
- Ha? Áááh!
- Mion! Hát jobban vagy? Hogy érzed magad?
- Sophia.
- Úgy aggódtunk miattad. - öleli meg
- Hé,én is itt vagyok. - tápászkodik fel Yusuke
- Nyugi semmi bajom,de...
"Vajon,hogy gyógyultam meg?"
- Végre magadhoz tértél. Nem tudtam volna nélküled folytatni.
- Attól nem kell félned,hogy elpatkolok.
Az orvosok mind lenyűgözve látták,ahogy sebei beforrtak és mintha nem is sérült volna meg. Nem látták értelmét bent tartani,hiszen makk egészségesnek látták. Mion fellélegezhetett. Nagy mázlia volt. A kórház után haza indultak és ettek valamit. A Vadász az udvarról figyelte őket. Mivel leleplezte magát,jobbnak látta elmenni. Ez is volt az utasítás. Ám Mion megérezte....
- Hé! Te meg hová mész? Csak így lelépnél?
- Hm. Te mindig megérzed,ha a közelben vagyok.
- Gyere be és mond el mért vagy itt.
- Sajnos mennem kell,apád parancsa. Felfedtem kilétem.
- Majd én kimentelek előtte.
- Hm.
- Ha? Kivel beszélsz,Mion? Hm? - kérdezi Sophia
- Csak egy régi ismerőssel.
- Már csak egy ismerősöd vagyok? Szép, mondhatom.
- Lányok kész van a....Haah?
- Bemutatom,Avent. Aven ő itt Yusuke,aki befogadott minket.
- Örvendek halandó.
- Öh?
- Most pedig...együnk! - kiálltja fel Mion
- Ő is velünk fog enni? - kérdi Sophia
- Nem. Csak beköszönt. Most már mehetsz.
- A modorod nem változott. Ugyan olyan maradt.
- Te beszélsz?
- Ha már marasztaltál...Lássuk a vacsit!
- te nem kapsz! Démonok nem esznek!
- Mi az,hogy nem? Befalnád az egészet,mi? Tipikus!
- Agrrrr....Felnégyellek!
- Ahhoz előbb kellj fel,halandócska.
Kis veszekedés folyt le a vacsi alatt,de végül is a nap jól végződött. A Vadász felfedte kilétét,melyből nem tudni lesz-e baja vagy sem. Minden kiderül később,mikor napjaik lejárnak a Földön és elő kell állítaniuk a legveszélyesebb Démont. Azaz Morpheust....Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
