10.rész - Hot follow
Saki 2012.10.13. 16:18
10.rész:
Már csak 1 hetük maradt a lányoknak. Ha nem találnak vmilyen kis nyomot, hogy merre is található Morpheus, akkor örökre halandók maradnak. Ám, felcsillan a remény! Nyomot, azaz jelet fognak. Végre lehet, hogy előbb megtalálják a szökevény Démont, mint azt gondolnák. Közben azonban gondok adódnak....
10.rész: Forró nyomon
A lányok egy komolyabb ellenféllel néztek szembe,ki hirtelen csapott le rájuk. Mion eléggé megsérült. Nem is egyszer. Sophiat védte,ki nem volt képes harcolni. Ő nem is olyan fajta. Mikor már a harc kissé elfajult,megjelent a Vadász és segített elpusztítani a Démont. Nem volt valami hosszú harc. Miont kórházba vitték,súlyos volt az állapota. Az orvosok reménykedtek benne,hogy életben marad,ám erre kevés volt az esély. Yusuke,mikor egtudta mi is történt,azonnal rohant hozzá. Egy csoda folytán valahogyan sikerült meggyógyítania a kis sérültet,ki máris jobban lett. Haza is engedték. Később végre a Vadász is bemutatkozott. Velük maradt, pedig nem lett volna szabad. Már csak egy hetük maradt a lányoknak. Sürget az idő,egyre jobban sürget....
Kora reggel volt,a virágokon csillogott a dér. Lassan a nap is felkelt,első sugaraival melegítette fel az időt. Mion még mélyen aludt,kissé ki volt fáradta a tegnapi harc végett. Sophia a konyhában sürgött-forgott,reggelit készített mindenkinek. Nagyon el volt foglalva. Yusuke is még aludt,bár már eléggé
forgolódni kezdett. Lassan kinyitotta a szemét,mivel a nap besütött a résnyire elhúzott függönyön. Ahogy megdörzsölte szemeit és elfordult az oldalára,meglátta,hogy Mion mellette fekszik. Csak nézett,mikor meglátta miben is alszik. Eléggé szexis volt. Majd kigúvadtak a szemei. Az ágyból is kiesett....
- Váááh! Jesszus!
"Úram atyá! Egy félmeztelen lány fekszik az ágyamban. A-az én ágyamban." - hebeg-habog magában
"De mikor és hogyan jött be,hogy észre sem vettem?" - kérdi
- Ááááh! - kiált valaki kintről
- Ha?
- Yusuke,Yusuke! Mion eltűnt! Mion el...Haah?
Csodálkozva nézett az ágyára,ahol ott feküdt elveszett huga. Nem épp megfelelő öltözetet viselt. El sem hitte,hogy egy fiú ágyában fog rátalálni....
- M-Mion?
- Hááh... - ásít egyet
Mi ez a hangzavar? Még aludni sem lehet?
- Te mit keresel Yusuke ágyában? Csak nem te éső...
- Ha? M-mi? Én semmit nem csináltam vele.Hozzá se értem! Vagy igen?
- Nyugi halandó. Semmit se csináltunk. Nem bírtam aludni,mivel Aven folyton mocorgott. Nem is értettem mit keres mellettem. Rémes egy alak. -.-"
Mivel te nyugodtan aludtál,gondoltam nem bánod,ha melletted alszok. Reggel elmentem volna,de mint láthatjátok elaludtam.
- Értem. De szólhattál volna hugi. Azt hittem elmentél.
- Miattam nem kellaggódni. Kemény vagyok,akár a kő.
- Ja,azt láttuk. - mondja Yusuke
- Hi,hi,hi... - nevet Sophia
Miután felöltöztek,megreggeliztek. Sophia bőséges reggelit készített barátainak. Aven is csatlakozott hozzájuk. Mionnal marakodtak a legjobb falatokon. Öröm volt nézni a két haspókot....
- Hé! Ez az enyém! Lestoppoltam! - jelenti ki Mion
- Mi az,hogy lestoppoltad?! - kérdi felháborodottan Aven
- Agrrrr... - morognak egymásra
- Nyugi,jut bőven mindenkinek. Ne marakodjatok.
- Sophianak igaza van. Rengeteg étel van az asztalon. Szerintem még sok is. - mondja Yusuke
- He,he...Valóban egy kicsikét sokat készítettem. Bocsi.
- Semmi baj. Majd este bevásárolok. - mondja Yusuke
- Helyes! Vehetnél még egy ilyen fagyott izét.
- Ha?
- Szerintem a jégkrémre érti. - fordítja le Sophia
- O-okés. Látom már úgy is befaltátok az egészet.
"Jézus! Kiesznek ezek ketten a vagyonomból. Remek."
- Nem tudom ez mi,de isteni! - nyamnyog Aven
- Örülök,hogy ennyire ízlik a főztöm. Hasznos ez a könyv.
- Szakácskönyvnek hívják. Hasznos bizony.
- Valóban. - mosolyog kedvesen Sophia
Miután megreggeliztek,elmosogattak. Vagyis igazából Yusuke és Sophia. A két haspók ledőlt pihenni. Nagyon tele ették magukat. Nem is volt módukban elmosogatni. Abból csak tányértörések lettek volna,nem tisztogatások....
- Mond csak,Sophia. Honnan ismerik egymást Mionék?
Ha jól látom van vagy volt közöttük valami. Nem?
- Hát...Igazából...Igen. Régen együtt voltak.
- Ha? Együtt jártak vagy mi?
- Pontosan.
- K-komolyan?
- Igen. Bár én nem igen tudok róluk mit mondani. Hiszen nem egy helyen voltunk sosem. Én a mennyben,ők a pokolban élnek. Nem sokat beszélgettünk egymással. De úgy tudom régen egy pár voltak. Csak miután Mion megkapta a kaszáját,elváltak. Nem volt idejük egymásra. Aventor pedig Lucifer seregének legfőbb tagjává vált. A két dolog nem fért meg egyás mellett. Mármint a szerelem és a munka.
- Értem. Nem is gondoltam volna,hogy Mion valaha is szerelmes volt. Nem néztem ki belőle.
- Pedig de. Bár igazából semmit sem tudok az érzéseiről. Többet veszekedtünk,mint beszélgettünk.
-"Hm. Mion és Aventor..." - komolyodik el az arca
Kissé ledöbbentette ez a hír,de nem igen mutatta ki. Úgy gondolta,ha Mion egy izmos Démonba beleszeretett,akkor egy magafajta vézna halandóba nem fog soha. Ég és föld a kettő... Mialatt elmosogattak mindent Mionék kint ügyörögtek a tetőn és beszélgettek. Közben az eget nézték....
- Mion...
- Hm?
- Érdekes név.
- Kellett valami halandó név. Ezt találtam ki,szóval ne nevess!
- Jó-jó. Jól áll neked a halandók öltözete. Bár én azokat a szexi,fekete és vörös ruhákat jobban bírtam rajtad.
- Uhm! Perverz vagy,ahogy mindig is az voltál.
- Akkoriban ez nem zavart.
- Hogy nem? Ah...
- Vagy igen? Sosem ellenkeztél. Mindig... - lassan közel hajol hozzá
- Hm?
- Megadtad magad nekem,ahogy most is.
- Ha nem állítod le magad,lelöklek innen.
- Milyen kis tüzes lettél. Tetszik. - fogja el a tetőre
- Azt hiszed,hogy ledönthetsz a lábamról? Tévedsz. Már nem olyan vagyok,mint régen.
- Nekem ez az éned is igazán tetszik. Igazán,titokzatos.
- Igazán?
- Hé,srácok! Yusuke indul. Nem jöttök?
- Hm?
- Most már leszállhatnál rólam! - löki le Avent
- Hé! Ááh!
- Megyünk!
-"Ők meg mit csinálhattak odafent?" - kérdi magában Sophia
- Mi az? Mit bámulsz? - kérdi Mion
- S-semmit. Bocsi.
- Hm. - néz komolyan Aven
Most is elkísérték Yusuket a suliba. A diákok hasonlóképpen reagáltak,mint legutóbb. Kissé zavaró volt. Aven inkább a távolból figyelt. Különöset érzett,de nem tudta pontosan meghatározni mit is. Miont is furcsa érzés kerítette hatalmába. Gonosz, balsejtelmekkel teli érzés volt mindez. Mintha a közelben egy Démon rejtőzne vagy hasonló. Azonban nem tudták beazonosítani. Az érzés hamar el is szállt....
- Szia,Yusuke. Kik ezek a lányok veled? Talán a barátnőid?
- Szia,Takashi. Úgy is lehet mondani. Távoli ismerőseim. Csak átutazóban vannak itt. Most nálam töltenek el pár napot.
- Értem. Örvendek a szerencsének,hogy megismerhettem Yusuke kis barátait. Általában egyet sem mutat be.
- Ő Mion és Sophia.
- Örvendek. - nyújtja kezét Mionnak
- Hm. Haah?
"Mi ez az érzés. Olyan..."
- Talán valami baj van? - kérdi Takashi
- Öh...semmi! - húzza el kezét tőle
- Hm.
- Örvendek,én Sophia vagyok. - mosolyog kedvesen rá
- Szia,Sophia. - fog vele is kezet
Ő semmi furcsát nem érzett,de Mion annál inkább. Valami nagyon nem stimmelt a sráccal. Úgy gondolta valamit rejteget. Sajnos azonban nem tudott átlátni rajta. Mintha az auráját elrejtette volna előle. Felkeltette figyelét és nem hagyta figyelen kívül. Ahogy Yusuke bementa suliba,a lányok tovább álltak. Mion a suli közelében maradt és egy fáról figyelte. Sophia nem értette mi van vele....
- Mi a baj? Mit érzel?
- Az a halandó...Van benne valami,ami nem hagy nyugodni.
- Szóval te is érzed?
- Ha? Aventor.
- Hali. Gondoltam én is a közelben maradok. Az épületben balsejtésű aurát érzek. Valami rejtőzködik odabent.
- És mi lehet az? - kérdezi Sophia
- Morpheus! - vágja rá Mion
- Ha?
- Az lehetséges,de nincs rá bizonyítékunk. Ha egy diák is lenne,le kéne buktatni. Ami igen kockázatos és veszélyes lenne. Morpheus nem egy gyenge Démon. Ha túl hamar buktatnánk le,akkor lehetséges az egész Világ veszélybe kerülne.
- Már csak egy hetünk maradt! Nincs idő kivárni,hogy ő buktassa le magát! Cselekednünk kell!
- Hm.
"Rég láttam ilyen nagy tüzet és elszántságot a szemedben."
- Ha vége a sulinak,lecsapunk!
- De...
- Nincs semmi de,Sophia! Minél hamarabb végzünk vele,annál hamarabb mehetünk haza!
- Tudom.
Tehát ott maradtak és figyeltek. Mikor Yusuke kijött,megindultak. Takashi is vele volt. Sophia lefogta Miont,hogy ne cselekedjen elhamarkodottan. Nem hagyta támadni. Túl sok áldozat lehetett volna,ha most esik neki. Hagyták elmenni. Mion morogva nézte végig,ahogy egy limuzinnal elhajt mellette a valószínűleg rejtőzködő,diák bőrbe bújt Morpheus....Később kifaggatták Yusuket,it is tud Takashiról és hol lakik. Ahogy az utóbbit megtudták,nyomban rohantak a helyszínre. Egy hatalmas birtokon élt,egy villában. Eléggé őrzés alatt állt,csak úgy nem juthattak be. Aven segítségére volt szükség,ki képes volt feltűnés nélkül bejutni. Ám erre nem volt szükség,mivel Takashi elhagyta az épületet. Követni kezdték. Egy elhagyatott rajtárba hajtott. Kissé gyanús volt. Nem értették mégis mit keresett ott. Lassan belestek a törött,poros ablakon. Azt látták,hogy egy furcsa alakkal beszélget....
- Vajon ki lehet az? Nem nagyon látom. Olyan mintha...
- Engedj oda Sophia! Majd én...Vááh! - hirtelen bezuhannak
- Áúúúh! Ez fájt! - mondja Sophia
- Ki mer megzavarni?
- Ajajj,lelepleződtünk. Most mi lesz? - kérdi Sophia
- Jó kérdés. Ezen még nem igazán gondolkodtam.
- Hogy mi? Azt hittem van valami ötleted vagy terved.
- Nyugi,majd kitalálok valamit. Csak ne nyaggas!
- Ah! Jellemző rád. Csak úgy,terv nélkül betörsz ide és...
- Vááh! - támadnak rájuk
- Hah? Ajajj! Futás!
- Hol van Aventor,mikor kellene?
- Gyáva módon elfutott. Gondolom megint mindet ránk hagy.
- Tudtam,hogy a démonokban nem szabad megbízni.
Futottak,ahogy a lábuk bírta. Nyomukban egy hatalmas alakkal. Aventor már nem volt velük. Lehetséges elment vagy csak a megfelelő alkalomra vár,hogy lecsaphasson. Mindenesetre a lányok ismér nagy bajban voltak. Ez náluk szinte már egszokott dolog....
- Most mi lesz? Ez a behemót szétroppant bennünket!
- Ha befognád,tudnék gondolkozni. Ah... - rántja elő kaszáját
Rajta hűséges Kaszám...súlyts le!
A földbe vágta,mely kettéhasadt,a nagydarab fickó pedig belezuhant. Már azt hitték minden rendben,megúszták. Kissé elbizakodták magukat. Ahogy eltűnt az ellenfél,jött egy másik,ki erősebb volt. Nem is sejtették,hogy kire számíthatnak. Mion nagyon is kellemetlenül érezte magát. Mintha figyelték volna őket. A gonosz ott volt,kérdéses mikor csap le. Valaki volt ott,valaki ki hatalmas erő birtokosa....
- Érzem,hogy nem vagyunk egyedül. Van itt valaki,aki...
- Hah? - Sophia hirtelen furcsán érzi magát
- Sophia,jól vagy? Olyan fura lettél hirtelen. Te nem érzed,hogy...
- Meg kell ölni...
Hirtelen a magasba emelt egy kardot és Mion felé súlytott le. De mért?
|