|
12.rész - Damned soul
Saki 2013.01.08. 22:59
A lányok súlyos sérüléseiket "nyalogatva" jó időre megpihennek. Ám Mion elszánt és igyekszik nem feladni a harcot. Yusuke bíztatja és próbálja pozitív belátásra bírni. Aven is mellette áll. Most úgy néz ki meg lett az a személy kit kerestek...
12.rész: Kárhozott lélek
Komoly csata folyt a testvérek között,melyben egy gonosz Démon keze is benne volt. Sophiat irányítva Mionra ugrasztotta,aki képtelen volt neki ártani. A Démon túl erős és ravasz volt. Yusuke kétségbe esetten nézte végig harcukat,de sajna segíteni nem tudott. Mion végül is felülkerekedett az ellenségen. Aventor kicsit segített neki. Bár csak a csata végén,de jelen volt. A Démont legyőzték,aki végre nem tért vissza. Sophiaról lekerült a "varázs", így újra önmaga lehetett. Mind a két lány eszméletüket vesztette. Sok vért és energiát vesztettek. Most a fiúk vigyáznak rájuk és ápolják őket. Sajna mialatt ők alszanak,addig a napok gyorsan telnek el. Morpheus pedig most kihasználva az alkalmat keresteti őket,hogy végezhessen velük. Persze erről barátaink mit sem sejtenek....
Yusuke Mion ágya mellett virrasztott és el sem akart menni mellőle. A suliban is alig bírt figyelni. Végig aggodalmaskodott. A lányok még napok múlva sem adtak bíztató életjeleket. Végig csak aludtak. Lassan fel kellett volna ébredniük,hogy egyenek és abból erőre kapjanak. Sérüléseik gyorsan begyógyultak. Még jó,hogy nem teljesen halandók. Különben bele is halhattak volna a harcba....
Yusuke épp a konyhában serte-pertélt. Gondolta készít valami finomat,hátha a lányok végre agukhoz térnek. Aven pedig a közelben őrködött és figyelte a környéket. A gyanús diákot is megfigyelés alatt tartotta,hátha le tudja buktatni....Mion lassan ébredezni kezdett. Kinyitotta szemeit,majd felült az ágyon.
Lehajtott szemmel nézett s vissza gondolt a csatára,melyet nővérével vívott meg. Gyengének érezte magát, használhatatlannak. Reménytelennek tartotta az egész keresést. Ha meg lenne hozzá a kellő ereje, akkor már rég megtalálták volna Morpheust. Magát hibáztatta Sophia sérülései miatt. Túl nagy hibát követtek el,ezt jól tudta. Nem akarta,hogy miatta ártatlanok vére foljon. Belül dühös és szomorú is volt egyben. Ahogy elgondolkozott magában,lassan a tükör elé lépett,mely az ágya mellett volt. A tükörben az igazi alakja látszott. Pokol béli külseje....
- Mért nem bírom helyre hozni a dolgokat? Mért kell mindennek rosszul végződnie? - kérdi magában
- Hm? - hallja meg Yusuke az ajtóban állva
- Ha nem ölöm meg,nem lett volna mindez. Hülye vagyok és túlon túl tudatlan. Tudnom kellett volna,hogy lelét sosem ragadhatom el. Nem csodálnám,ha apám elvenné életem. Megérdemelném.
- Ne mondj ilyet!
- Hm?
- Igen is fontos az életed! Tudom,hogy rosszul érzed magad a történtek miatt és hibát követtélel. Senki sem tökéletes. Mindenki követhet el hibákat,még maga a nagy Halál is. Ne emészd magad.
- Könnyen mondod halandó. Te nem érzed a helyzet súlyosságát. Nem érzed következményét tettemnek.
- Nem számít,én akkor se haragszom rád. Nem hibáztatlak a dolgokért. Igaz,hogy valószínű vége lesz a Világnak,pontosabban a Földnek. Elpusztulnak az emberek. Minden szörny és démoni teremtmény felszökik a halandó emberek közé végezve velük...
- Jó-jó! Elég! Nem kell felsorolnod az elkövetkezendő dolgokat,melyek megtörténhetnek.
- Bocsi. ^^"
- Ah..Apám...mibe nem sodortalak. Miattam lesz vége életednek. Én halandó aradok és utána meghalok a harcban.
Nem marad senki,ki diadalt arasson. Apám! legalább hagyhattál volna halhatatlannak! Agrrrr....
- Leányom!
- Öh? - néz a tükörbe Yusuke
- A vénség!
- Leányom!
- Hogy hagyhattál cserben? Olyan kegyetlen vagy,hogy...
- Leányom!
- Különös,mintha apám hangját hallanám.
- Nézz előre és figyelj rám!
- Ha? Apám?
- Én bízom benned. Bízoma sikeredben. Tudom,hogy képes vagy megtalálni és bezárni Morpheust.
- Majdnem veszítettünk. Halandóként reménytelen vagyok.
- Nem kell folyton ilyen negatívan gondolkoznod! Bízz önmagadban és képes leszel a győzelemre! - mondja,majd eltűnik
- Hm...
- Apádnak igaza van. Bízz magadban és minden sikerülni fog. Ne azon merengj,hogy nemog sikerülni. Légy kicsit pozitív. Biztos vagyok benne,hogy minden jól fog sikerülni.
- Ah...
- Gyere egyél valamit. Bizonyára éhes lehetsz.
- Igen,de....Még is mióta feküdtem én itt?
- Ööh...Olyan hat napot aludhattatok.
- Hogy mi?! Olyan sokat? Mért nem ébresztettetek fel?!
- Öh..Sajnálom,de nem lehetett. A legutóbbi harcban mind a ketten súlyosan megsérültetek. Főleg Sophia.
- Hm. Akkor már csak egy napunk maradt hátra.
- Sajnálom.
- Nem a te hibád,csak az enyém. Miattam sérültünk meg. Ha nem makacskodok,nem történt volna mindez.
- Ne okold emiatt magadat. - lép be valaki az ajtón
- Hm? Aven? Még mindig itt vagy?
- Kötelességem veletek maradni ebben a helyzetben. Apád is engedélyt adott a maradásra. Egyre jobbangyengül,így sietnünk kell.
- Akkor mire várunk? Rajta! De előbb...együnk!
-Tudtam,hogy éhes leszel. Ezért is készítettemsok finomságot.
Mentek is és jól megreggeliztek. Sophia még aludt. Neki súlyosabb volt a sérülése. Szerencsére már túl volt az életveszélyen. Csak sok energiát veszített,melynek idő kell mire visszatöltődik. Mialatt Sophia még gyengélkedett,addig a többiek akcióba léptek. Aventor adatokat gyűjtött a városbanelőforduló furcsa dolgokról. Egy bizonyos személyből erős sötétség áradt,mely nem evilági. Aurája felettéb másabb,mint a halandóké. Ki akarták deríteni,ki is igazából ez a Takashi Orito. Semmiféle adat nem létezett róla,mintha meg sem született volna. Aventor és Mion a suli közelében bújtak el,míg Yusuke kiderítette Takashi kilétét. Épp szünet volt,így tudott vele beszélgetni...
- Szia,Takashi. Mond csak...Hiszel a Pokol létezésében?
- Mért kérdezel ilyet tőlem?
- Csak érdekel neked mi a véleményed. Szóval?
- Szerintem a Pokol egy hihető dolog. Ha egyszer meghal az ember,valahova mennie kell a lelkének. Hiszen a lélek nem párolog el csak úgy. Nem igaz? A gonosz halandók a Pokol mélyén sorvadnak el.
- Hm? - néz nagyot
"Milyen gonoszasa tekintete. Olyan,mintha nem önmaga lenne."
- Te hiszel benne?
- Én abban hiszek,amit meg tudok érinteni.
- Hm.
- Most jobb,ha tanulok. Még lesz egy óránk.
- Mond csak Yusuke...Hogy vannak a barátaid?
- Ha? - néz maga elé össze szűkült szemekkel
Épp becsöngettek,így félbeszakadt a beszélgetésük. Yusuke érezte,hogy Takeshi nem az akinek mondja ésmutatja magát. Mivel sok diákkal voltak körbevéve,így esélytelen volt kikérdezni. A nap folyamán erre nem is került sor. Takashi mindig valami mással volt elfoglalva, Yusuke suli utánelmondta a többieknek,hogy igazuk lehet. Osztálytársa gyanús viselkedése végett és,hogy tudta Mionék megsérültek. Ő lehet Morpheus. Senki sem tudott harcukról,hiszen nemtudják a diákok,hogy Mion és Sophia nem emberek. Figyelés alatt tartották Takashit,aki mindig valakivel együtt volt. Nehezen tudtak a közelébe férkőzni. Mion alig bírt magával.Le akart csapni rá. Nehéz volt visszafogni. Ki kellett gondolniuk hogyan kapják el. Ketyegett az idejük. Ha másnap reggelre nem kapják el Morpheust,akkor a lányok halandók maradnak és nem térhetnek vissza saját életükbe. Fél napjuk volt vissza,mely nagyon kevés. Ha most nemcsapnak le Morpheusra,később nem lesz rá idejük. Követték mindenhova. Mikor egyedül volt,lecsaptak...Épp ismét arra a helyre ment,ahol egyszer már járt. Mion azon nyomban akcióba lépett. Nem habozott szembe szállni vele....
- Most meg vagy,innen nem menekülhetsz! - jelenti ki Mion
- Hm. - néz szúrós tekintettel Takashi
-"Önfejű,mint mindig. Sosem tud várni." - gondolja magában Aven
- Még is miről beszélsz? Hogy mersz betörni ide?
- Ne tagadd! Te vagy Morpheus!
- Hogy ki?
- Yusuke mondta,hogy olyat tudsz,amit senki más! Érzem az aurádból áradó gonoszságot!
- Hm. Miből gondolod,hogy valóban az vagyok,akire gondolsz?
- A szagod elárul. - válaszol Aven
- Hm. A szagom...Hát,már úgy is untam a bújkálást. A halandók olyan fárasztó és jelentéktelen lények. Jobb,ha minél hamarabb végzem velükés nem pazarolok közöttük több időt. Nem igaz?
- Hmm! Mutasd igazi alakod,had hasítsam széjjel!
- Milyen nagy a szád! Semmit sem tudsz a hatalmamról!
- Te sem az enyémről!
Gyorsan rátámadt és lesúlytott rá. Morpheus felvette valódi alakját. Pajzzsal védte ki Mion Kaszáját,majd visszatámadt. Hátra esett,de szerencsére talpra. Aven gyorsan akcióba lépett és szintén lecsapott Morpheusra,de az eltűnt előle. Újra és újra támadt,nem hagyta elmenekülni a karmaiból. Gyors volt,de tudta a szemeivel követni. Nem hagyta,hogy ő csaphasson le. Yusuke közben elbújt,nehogy útban legyen. Figyelmesen követte a harcot. Aggódott Mion miatt,aki még
mindig nem látszott erője teljében....
-"Túl gyors,szemmel alig követhető. Nem téveszthetem szem elől. Ha ez bekövetkezne,könnyű prédává válnék számára.
Ki kell valamit találni megállítására vagy elbukunk!"
- Semmi esélyeter arra,hogy legyőzzetek!
- Majd meglátjuk! - mondja Mion
"Aven!" - mondja telepatikusan
-"Mond."
-"Csináljuk azt,ait szoktunk. Emlékszel? Közös erővel legyőzhetjük!"
-"Rendben. Remélem nála is beválik."
- Rajta! Eliptikus prizma! - mondják egyszerre
- Még mindig hülye neve van. - jegyzi meg Aven
- Fogd be! Csináljuk!
Azzal hirtelen ugyan úgy ozogva vették körbe Morpheust,aki nem rettent meg. Szemeiben ott csillogott a gonoszság. Mikor sikerült körbe fogniuk,lecsaptak rá. Tűzkarikát "varázsoltak" köré,mely hatalmasra növekedett. Ahogy felcsaptak a lángok,úgy támadtak egyszerre. Mion ugrott neki előlről,de hatástalan volt,ahogy Avené is. Majd nem egymásnak estek....
- Áh! Szállj le rólam! - löki le Avent magáról Mion
- Ah...Bocsi. Van jobb ötleted,okoska?
- Legalább én mondtam valamit,nagyokos! -.-"
Ha ezzel nem megy,akkor marad a frontális ütközet!
- Ja,szóval a biztos halál? Remek!
Mion ismét támadott. Kaszáját hívta elő,majd ide-oda "teleportálva" súlytott le vele. Morpheus megunta a játszadozást. Hirtelen elkapta Mionta nyakánál fogva,majd a földbe vágta. Mikor Aventor a segítségére sietett,gyorsan kapcsolt. Egy hatalmas fegyvert hívott elő. Még pedig a hatalmas erővel megáldott kardját. Egy koponya fejes kard. A sötétség kardja,mely régen egy nagyon gonosz Démoné volt. Aventor kardpárbajba keveredett vele. Keményen összecsapódtak
fegyvereik. Csak úgy szikrázott a két penge....
- Azt hiszed,hogy megállíthatsz? Hiába vagy te is Démon,attól még a nyomoba sem érsz hatalmamnak!
- Azt majd meglátjuk! Vörös Hold! Súlyts le rá!
Kardjával ketté hasította a levegőt. Morpheus kivédte,így a csapás elment mellette jobb és bal oldalon. Yusuket majdnem el is érte,de gyorsan félreugrott...A két kard ismét egymásnak ért. Kemény harc keredett ki belőle,melynek eddig nem látszott győztese. Morpheus magabiztosan nézett,egy percre sem rebbent meg. Aventor isét a Vörös Holddal próbálkozott. Mion is támadt....
- Hah? - néz csodálkozva Aven
- Ah?! - néz csodálkozva,remegő szemekkel Mion
Aventor gyorsan elhúzta kardját,mikor Morpheus a levegőbe emelkedett és hirtelen Mion állt előtte,aki Kaszájával súlytott volna le. Ahogy Morpheus eltűnt,úgy Mion támadt rá,s véletlenül fegyverét belé mélyesztette. Összeszűkült szemekkel néztek. Aventor lassan ajkait Mionéhoz érintette,majd eltűnt. Mion még reagálni sem tudott. Morpheus megragadta és a falhoz vágta. Majd felkapta a fejénél fogva és a homlokába nyomott valamiféle ékkövet. Yusuke remegő szemekkel nézte mindezt,de segíteni nem tudott...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
