13.rész - Final decision
Saki 2013.01.10. 01:09
13.rész:
Mion ismét bajba kerül, ahogy barátai is. Aven pedig úgy néz ki, hogy valóban eltávozott. Morpheus egy utolsó csapást mér a lányokra, hogy azok ne tudják őt fogjul ejteni. Vajon sikerül neki legyőzni őket? Most a gonosz győzedelmeskedik? Mi lesz a vége?
13.rész: Utolsó ütközet
A lányok legutóbbi harcuk során súlyosan megsérültek,így hátra lévő napjaikban aludtak. Mindössze már csak egy napjuk maradt vissza. Ennyi idő pedig nagyon kevés,de attól még nem adhatják fel. Mion kelt fel elsőnek,de Sophia még gyengélkedett. Ő súlyosabban sérült meg. Yusuke próbálta kideríteni,hogy osztálytársa,Takashi ki is valójában. Kiderült,hogy ő az,akit keresnek. Jól sejtették. Miután lelepleződött,harcba keveredtek vele. Morpheusnak sikerült egymás ellen uszítani Aventort és Miont. Pontosabban, mikor ők ketten egyszerre támadtak,ő elugrott előlük,így támadásuk egymásra ment. Aventpor veszített,majd teste semmivé lett. Mion isnagy bajba került, melybőlnincs menekvés. Egyedül maradt. Még Yusuke sem tud neki segíteni Morpheussal szemben....
- Mion! - kiáltja Yusuke
"A fenébe! Most mit tegyek? Esélyem sincs segíteni neki. Ez a Morpheus túlságosan erős. Mit tegyek?"
- Most már az enyém vagy! A hatalmam alatt állsz! Nincs esélyed a menekülésre! A szolgám vagy!
- Uhm. - próbál ellen állni Mion
- Ne harcolj ellene! Add át magad a sötétségnek!
- Ah! Áááh! - kiált fel Mion
Semmi ereje nemvolt az ékkő ellen harcolni. Teljesen bele olvadt a homlokába. Lassan felállt,már nem is ellenkezett. Szemei vörösen izzottak,felvette valódi alakját. Haja hosszúlett,farka előbukkant és olyan lett,amilyen Halálként. Kaszája a kezében díszelgett. Erősebbnek látszott,mint valaha. Sugárzott belőle a gonoszság. Yusuke remegő szemekkel nézte ezt végig....
- Mion...mit tett veled?
- Most,hogy végre a szolgám lettél....Öld meg a halandót! Nem maradhatnak szemtanúk.
- Igen is,Mester!
Azzal gyorsan Yusuke előtt termett,hogy elfogja. Ő azonban nem hagyta magát és menekülni próbált. Elfutott előle. Mion nem hagyta kicsúszni kezeiből.
Hirtelen elé ugrott és a nyakánál fogva a magasba emelte. Meg akarta folytani. Morpheus elégedetten nézett....
- Végezz vele!
- Mion,ne! Tudom,hogy ez nem te vagy. Kérlek tárj magadhoz,Mion! Kérlek! Áh! Mion!
- Pusztítsd el! Jelentéktelen a számunkra!
- Mion! Hallgass rám! Ez nem te vagy! Mion!
- Engedd el! - hallatszik egy hang
Egyszer csak egy kis kaviccsal dobták meg Miont,amitől elengedte Yusuket. Morpheus a hang irányába nézett. Nme tetszett neki,hogy megzavarták. A hang
nem más,mint Sophia volt. Ő is jobban érezte magát és azon nyomban sietett a segítségére barátainak. Még épp időben ért oda vagy elfajulhatott volna a
dolog...
- Látom,időben érkeztem.
- Hm. Hát te is ide találtál?
- Ha?! Morpheus? Öh?
- Bizony,én vagyok az. Most veled is végzek! Rád nincs szükségem a seregembe! Haszontalan vagy a számomra!
Végezz vele újdonsült harcosom!
- Igen is,Mester!
- Ha?
Mion támadásba lendült. Sophia gyorsan futni kezdett. Persze Yusuke közelében maradt,hogy megvédje. Nem hagyhatta,hogy baja essen. Szerencsére volt annyi ereje,hogy pajzsot vonjon maga köré. Ez némileg visszatartotta Miont,aki nem bírta megsebezni. Hogy pajzsát áttpöje,egyre erősebben és erősebben ütötte. Sophia nehezen bírta. Pajzsa már csakaddig maradt fenn,míg támadott. Minden egyes csapásnál összetört. Nem tudta tovább fenn tartani. Mion a magasba emelte Kaszáját és lesúlytott védtelen nővérére....
- Ha? - néz csodálkozva Sophia
- Hm. Hát még nem haltál meg? - kérdi Morpheus
- Mindössze csak a Pokolba küldtél vissza. - válaszol Aven
Aventor megvédte Sophiat. Visszatért a Pokolból. Még jó,hogy halhatatlan. Egy Démont nehéz elpusztítani,sokszor még lehetetlen is. Még jó,hogy visszatért
vagy Sophianak is annyi lett volna....
- Hogy-hogy visszajöttél? - kérdi Yusuke
- Lucifer megengedte,hogy segítsek. Nem hagyja,hogy drága lánya meghaljon. Na meg persze bízik a sikeretekben.
- Hogyan? Bízik bennünk? - csodálkozva néz Sophia
- Elég a fecsegésból! Még egyszer nem becsüllek alá! Pusztítsd el!
- Igen is,Mester!
Mion azon nyomban támadásba lendült. A Kasza és a kard keményen csapódtak egymáshoz. Egyikük sem hagyta magát. Mindent bele adtak. Aventor érezte,hogy milyen hatalmas,gonosz erő tartja fogságban Miont. Nem akarta bántani,így igyekezett nem megsebezni. Szavakkal tudta,hogy nem tudná észhez téríteni. Mással kell magához téríteniük. Az ékkő,mely a homlokába fúródott nagy erővel bír....
- Ne tétovázz,pusztítsd el!
- Igen is,Mester!
- Nem gondoltam volna,hogy téged ilyen könnyű irányítani. Csalódtam benned! Gyenge vagy! - beszél Mionhoz Aven
-"Hah? Mire akar ezzel kilyukadni?" - kérdi magában Sophia
- Sose gondoltam volna,hogy egy nap olyan leszel,mint egy baba. Gyenge vagy,Mion!
- Hm.
Mintha Mion hallotta volna,amiket róla mond és reagálna rájuk. Szemrebbenés nélkül nézett,komoly volt a tekintete. Tovább folyt a harc kettőjük között. Fegyvereik hangosan csattantak egymáshoz. Izzott a helyiségben a levegő. Szinte érezni lehetett a forróságot. Mintha a Pokolbanlettek volna. Mion Kaszája vörösben popázott. Egyre erősebben és erősebben csapott le ellenfelére,ki megérezte erejét. A két Démoni lény harca keményen folyt. Nem lehetett tudni melyikük fog győzelmet aratni....
-"Az idő ketyeg! Ha most nem győzzük le,később esélyünk sem lesz ellene. Észhez kell térítenem,most!"
Azzal hatalmas erővel csapta ki Mion kezéből Kaszáját,majd megragadta és hevesen megcsókolta. Mion nem tudta ezt kivédeni. Szemei összeszűkültek.
Ellökte magától Avent és hátra ugrott szaltózva. Kaszáját újból előhívta. Mintha a csók smemit sem ért volna. Semmi hatást nem keltett....
- Mire vársz még?! Végezz velük! Elég volt a játszadozásból! Unom ezt a tétlen várakozást! Gyenge vagy,halandó!
- Hm. - néz mérgesen Mion
MikorMorpheus le akart volna csapni Avenre,ő azon nyomban akcióba lendült. "Mestere" ellen fordulva,megsebezte. Egy hatalmas vágást ejtett a mellkasán.
Jó mély vágás volt,melytől hátra vágódott....
- Hah? - néznek csodálkozva Yzusuke és Sophia
- Tudtam,hogy reagálni fogsz arra,ha téged szidunk. Téged soha nem lehetett sokáig i... - Ah! - ütik fejbe
Mion úgy fejbe vágta,hogy a földhöz vágódott. Még be sem fejezhette mondanivalóját. Dühös arccal nézett rá....
- Uh,ez kissé fájhatott neki. - jegyzi meg Yusuke
- Mion! - örül meg neki Sophia
- Te tökkelütött barom! Hogy mersz folytonmegcsókolni?! Agrrrr...Idióta!
- Ah! Ez fájt! Még mindig a te csapásaid fájnak a legjobban.
- Agrrrr... - morog dühösen Mion
- Hogy merészelsz ellenem fordulni,te csitri?! Kitépem a szívedet! - áll fel dühöngve Morpheus
- Hm. - néz komolyan Mion
- Meg bánod még,hogy ellenem mertél fordulni!
"Hogy a fenébe állt ellen az ékkőnek?! Erősebb,mint amire számítottam. Nem szabad alábecsülnöm. Nem térek vissza a Pokolba! Ma nem!"
Véged van! Felnégyellek! - támad rá Mionra
-"Hm. Jobb lesz,ha komolyabban veszem. Most nem hibázhatok! Apám számít rá,nem hagyhatom cserben! Nem maradok halandó! Olyan isten nincs! Győzni fogok!"
Most nem hibázom el! Még egyszer nem!
Egymásnak rontottak. Még keményebb harc következett. Mivel Mion homlokában ott volt az ékkő,nagy hatalomra tett szert belőle. Ellen tudott állni az erejének és saját célra felhasználni azt. Hiába akarta Morpheus irányítani őt,ez soha nemfog bekövetkezni. Mion nem hiába Lucifer lánya.Erősebb annál,mint azt bárki gondolná róla. Nem lehet a Halált irányítani!....
- Hiába vagy te a nagy éshatalmas Morpheus...Attól még te se úszhatod meg végzetedet! Itt és most vége lesz szökésednek! Visszatért vele a Pokolba,ahol örök kín vár majd rád! A lelked az enyém lesz!
- Így most kissé eléggé... - szólal meg Yusuke
- Gonosz? - kérdi Sophia
- Fura.
- Inkább szadistának mondanám. - mondja Aven
- Aham. - bólogatnak egyszerre
- Soha nem fogtok megállítani!
Még nagyobb erővel csapott le fegyverével. Mion a falba csapódott. Mikor ismét rátámadtak,gyorsan talpra állt és visszavágott. Kaszája simán kivédte Morpheus összes támadását. Ez persze dühítette,így elborult az agya. Ezt Mion kihasználta és ellene fordította. A düh mindig rosszra fordítja a dolgokat és
megváltoztatja a harc kimenetelét. Forró fejjel soha nem lehet tisztán gondolkodni. Ez tény és való....
- Véged van! Megbánod,hogy ujjat húztál velem!
- Ezt mér mondtad! Unalmas vagy! -.-"
Mionnak gyorsan véget kellett vetnie a harcnak. Közeledett az éjfél. Ha nem győzi le előbb mielőtt az idejük lejár,akkor halandók maradnak. Lucifer pedig
teljesen legyengül....
-"Ha téged nem pusztíthatlak el,akkor elpusztítom a kedves barátaidat!"
Búcsúzz el a barátaidtól!
- Hah?
Sophiaék felé nézett és rájuk támadt. Hatalmas,fekete gömböt hajított feléjük. Sophia kivédte. Ahogy pajzsa eltűnt,Morpheus jelent meg előtte pár centiméterre,hogy leszúrja,míg halandó. Kivédeni ezt már nem fogja tudni. Mion azonban megelőzte és megvédte barátait. Morpheus kardja átszúrta a szívét,melyet kivédeni már nem bírt. Mindenki rémülten nézett. Morpheus elégedett volt magával. A Mion homlokában lévő ékkő kiesett,majd darabokra tört. Csak addig volt benne,míg a személy életben van. Mion még egy utolsó erőfeszítést tett,mielőtt össze esett volna. Véres kezével letépte Sophia nyakából az üvegcsét,mely ott lógott,
majd Yusuke kezébe nyomta....
- Csak te vethetsz véget ennek,halandó.
Azzal,mikor ezeket a szavakat kimondta,össze esett. Yusuke csodálkozva nézett,majd az üvegcsét Morpheus mellkasához nyomta. Ettől az a rabságba
került. Nem menekülhetett. Hiába akart,nem szabadulhatott. Az üvegcse Mion vérével,Sophia jóságával és Yusuke tiszta szívével együttesen,fogságba ejtették a hatalmas Démont. Morpheus alábecsülte őket,ez okozta a vesztét....
- Hah? Mi történt? - kérdi Yusuke
- Sikerült! Elfogtuk! Morpheus nem szabadulhat! - örül Sophia
- És még éjfél előtt sikerült. Még maradt egy percetek.
- De...Mion! Térdel le elé Yusuke
Mion! Mion,ébredj fel! Mion!
- Mion...Nem érzem a pulzusát. - mondja Sophia
- Morpheus a szívét vette célba. Bizonyára sikerült neki átszúrni. - mondja Aven
- Az nem lehet! Mion ébredj fel! Mion! - ébresztgeti Yusuke
- Sajnos még halandó volt,mikor a támadás betalált. - mondja Aven
- Mion... - fakad sírva Sophia
Yusuke fejét térdére hajtotta Mionnak,majd az ő szemei is könnybe lábadtak. Aven is kissé elszomorodott. Rossz volt így látnia barátját. Ahigy ott térdeltek
Yusuke egyik könnycseppje a szívánlévő mély vágásba cseppent. Egyszer csak fényleni kezdett. Csodálkozva néztek, A sérülés lassan teljesen beforrt.
Mion ébredezni kezdett,kinyitotta szemeit....
- Haaaah? Mion! - öleli meg Sophia
- Hé! Ne érzelgősködjünk! - próbál a szorításból szabadulni Mion
- Hm. - néz komolyan,arcán kis mosollyal Aven
- Örülök,hogy életben vagy hugicám!
- Én is...hogy te. - öleli vissza Mion
- Haah? Ühm. - mosolyodik el Sophia
- Mi történt? Úgy éreztem,hogy meghaltam. Vagy még sem?
- Úgy látszik,hogy gyógyító vagy. - mondja Yusukenek Aven
- Hah? Gyógyító?
- Igen. Különleges képesség,melyet csak az igazán tisztaszívűek érdemlik ki. Szerencsés vagy halandó.
- Nélküled alulról szagolnám az ibolyát. Ahogy azt ti,halandók szoktátok mondani. Szóval...uhm...K-köszönöm.
- Hah? - néz csodálkozva Yusuke
- Jól hallottam. A mi kis Halálunk köszönetet mondott? Wzt fel kell írni valahova.
- Uhm... - húzza a száját Mion
- Ez a halandó lét jó hatással volt rád.
- Jól van! Elég legyen! Agrrr...
- Hi,hi,hi... - nevet Sophia
- Most,hogy Morpheust elkaptuk...Hogyan tovább? - kérdi Yusuke
- Hm. Apátok nem mondta. Csupán utánatok küldött,hogy figyeljek rátok és segítsek a harcban.
- Az idő lejárt,öreg! Mikor térhetünk vissza? Ha most átvertél én....
- Kit nevezel te öregnek?! - emelkedik ki a ketté hasadt földből Lucifer
- Ah? - csodálkozva néz Yusuke
Ő az Apátok?
- Valahogy úgy. Inkább a mostohám. Az anyánk a közös. Még szerencse. - válaszol Sophia
- Szóvaé...Meg lett Morpheus. Elkaptuk,ahogy kérted. Most te jössz,öreg!
- Ne szemtelenkedj,leányom! Vagy akarsz még pár évet a halandók között eltölteni?
- Isten ments! >.<
- Ha,ha,ha....Látom,megtanultad a leckét. Helyes! Térjetek hát vissza. Az átjárókat megnyitom.
Azzal a Menny és a Pokol kapúi nyíltak meg előttük. Sophia és Mion hazatérhettek,ahová valóak. Lucifer adott nekik időt a búcsúzkodásra. Yusuke kénytelen lesz újdonsült barátaitól megválni. Hiszen örökké nem maradhatnak vele. Tudta,hogy ha megtalálják Morpheust,elválnak útjaik. Egyszer minden véget ér. Semmi sem tart örökké. Sophia gyorsan megölelte Yusuket. Fájó búcsút vett tőle. Nem akarta elhagyni,de muszáj volt....
- Ég veled! Örülök,hogy megismertelek. Igazán kedves halandó vagy. Nagyon tetszett ez a pár nap,melyet eltölthettünk veled. - kedvesen mosolyog rá
- Én is örülök,hogy megismerhettelek téged.
Sophia lassan a menny kapuja elé lépett. Visszaváltozott eredeti alakjává,majd elment. Mion nem szeretett búcsúzodni. Yusuke elszomorodott. Mintha megsajnálta volnaelé lépett....
- Öhm... - próbál megszólalni Mion
- Öhm... - próbál megszólalni Yusuke
- Jobb,ha most megyek. 13 napig nem szerezhettem meg mások lelkeit. Ideje bepótolnom a kimaradt napokat.
- Öh...Értem.
- Nyug, a tiédért csak jóval később fogok eljönni.
- Az jó. Hm.
-"Legalább köszönd meg neki a segítséget." - mondja telepatikusan Sophia
-"Nem vagyok híve a búcsúzkodásnak,tudod jól."
-"Menni fog! Rajta!"
- Halandó! Azaz Yusuke...
- Igen?
- Köszönöm,hogy segítettél nekünk és befogadtál magadhoz. Há-hálásak vagyunk. - böki ki Mion
- Igazán semmiség volt. Örültem,hogy segíthettem. - mosolyog
- Menjünk! A lelkek nem várnak örökké!
- Szia,Yusuke. - integet neki Sophia
- Szia,halandó.
- Sziasztok. Remélem még látjuk egymást.
- Kétlem. Ég veled. - int egyet Aven
Azzal mind a hárman visszatértek eredeti "lakhelyükre",ahová valóak voltak. A Halál ismét lelkek elrablásával tölthette idejét,az élet pedig cupa széppel.
Yusuke visszatér életéhez. Miután a lányok elbúcsúztak,ő az ágyában ébredt fel. Mintha csak álmodta volna az egészet. Furcsán érezte magát,hiányérzete
támadt. Nem tudta mért. Lassan az ablak elé lépett és az égre tekintett. Elmosolyodva gondolt vissza az álomnak hitt eseményekre...
THE END
|