|
1.rész: The little troublemaker
Saki 2013.03.24. 14:08
"Sok ember nem is tud a démonok létezéséről és arról, hogy hol is élnek. Pedig igen is köztünk járnak, csak mi nem tudjuk ezt. Egy lány bemerészkedik a halandók területére és elégé nagy bajba kerül. Szerencséjére akad egy illető, ki kihúzza belőle. Több baj is éri. Lehet jobb lett volna,ha el sem hagyja lakhelyét?"
1.rész: A kis bajkeverő
Sötét erdő mélyén, hol vadállatok bújnak meg s csendben vadásznak. Ott él egy lény, mely különbözött tőlük. Nem volt sem állat, sem ember. A fák lombjai között ugrált, mintha valaki vagy valami üldözte volna. Olyan gyorsan futott és ugrált, hogy alig lehetett látni. Haja hosszú volt, szemei sárgán világítottak. Hegyes fogai és karmai voltak. Bozontos farka suhant a szélben. Üldözője, mikor közel ért, rágyorsított. Egy igen éles pengéjű karddal támadtak rá, mely átvágta még a fák törzseit is. Kettéhasította őket, mintha csak papírból lettek volna. Nem hagyta kicsúszni karmaiból a prédáját. A lény villám gyorsan hagyta le üldözőjét. Mentette életét. Nem mintha annyira félt volna. Gonosz vigyor ábrázolódott ki arcán. Mikor már majdnem kiért az erdőből, egy hang szólította meg. Felfigyelve rá, megfeledkezett arról, mért is menekült, így támadója hatalmas csapással hátra vágta. Legurult a dombról, egészen az úttestig. Épp egy autó közeledett felé. Még pont időben ugrott félre előle, így nem sérült meg. Azonban már túlságosan messze került otthonától, ahova jelenleg nem térhetett vissza. Ahogy a bokrok közé elbújt, messze fényeket pillantott meg. Nem tudta mik lehettek azok. Olyan kíváncsi lett, hogy gondolta közelebbről is megnézi. Az erdőben úgy sem volt biztonságban...
Mindenhol hangos járművek voltak, melyek megijesztették. Furcsa volt számára ez az meglesz környezet. Még soha sem látott hasonlót. Kezdett megéhezni, így kénytelen volt élelem után kutakodni. Egy eléggé ínycsiklandozó gyümölcsös standot pillantott meg, ahol rengeteg alma volt sorban. Megnyalva szája szélét azon nyomban vadászatra indult, hogy párat megszerezhessen belőlük. Egy köpeny félét öltött magára, majd elkapott pár szem almát. Azonban a tulajdonosa észre vette....
- Héj! Állj csak meg! Teszed le az almáimat, de gyorsan!
- Hm?
- Fogják meg! Tolvaj!
- Ah?
Nyomban futásnak eredt. Közben sajna elejtette zsákmányát, így üres hassal maradt. Kicsit elszomorodott, de nem adta fel. Még nem volt vége a napnak. Csak most kezdődött. Tovább folytatta a vadászatot. Mivel a standon lévő élelem megszerzése nem sikerült, így az emberektől akarta megszerezni. Ki is szemelt magának egy fiatal srácot, kinél egy hatalmas szatyornyi élelem volt. Hirtelen, mikor épp szembe ment vele, lecsapott rá és elvette az egyik szatyrát....
- Ha? Hé! Adod vissza, de gyorsan! Hé! Állj meg!
Fogják meg, tolvaj! Fogják meg, fogják meg!
Nem hagyta annyiban és utána eredt. A zsaruk is észre vették, mi folyik ott. Azon nyomban ők is üldözni kezdték a tolvajt. A srác lerázhatatlanul a nyomában volt, nem tévesztette szem elől. Kiabált utána, de nem állt meg. A kis tolvaj gyorsabb volt nála és sikerült eltűnnie a szeme elől. Azonban zsákutcába került, ahonnan nem volt kiút....
- Most meg vagy! Innen nem szabadulhatsz!
- Uhm...
- Kérem vissza, amit elvettél. Ígérem, nem bántalak. Csak add át a csomagot és elengedlek, Nem esik bántódásod.
Hah? - csodálkozva néz
Meglátta, hogy a lepel egy gyönyörű arccal megáldott lányé. Alig hitt a szemének. Elsőnek pasinak hitte, de nagyot tévedett. A zsaruk is oda értek. Le akarták tartóztatni, de a fiú nem engedte. Elsőnek nem hallgattak rá. A lány szabadulni akart....
- Hé! Nem mész te sehova! Jössz velünk a börtönbe! Egy nap a hűvösön és megtanulod, hogy tilos lopni!
- Kérem biztos urak. Nem emelek vádat ellene. Nem lehetne most az egyszer elengedni? Biztos csak éhes volt, nem igaz?
- Hm.
- Ráadásul visszakaptam a csomagomat. Mindössze csak élelem volt benne.
- Hm. Nem is tudom. Nem kellene elengednünk. Hiszen, ha ár lopni akart, megteszi még egyszer. Az pedig törvényellenes.
- Biztos vagyok benne, hogy nem fog még egyszer lopni. Erről kezeskedem.
- Jól van, de vigyázz rá. Legközelebb bevisszük magunkkal.
- Értettem. Nem lesz legközelebb.
- Rendben. Mi akkor megyünk is.
- Viszlát.
- Minden jót. - megy el a két zsaru
- Ah. Jó nagy kalamajkába keverhetted volna magad. Jó, hogy...Ha? Most meg hová tűnhetett?
A lány egyszerűen csak felszívódott. Még meg sem köszönte, hogy segített. Mivel elment, ő is hazaindult. Otthon szépen megreggelizett, majd edzeni kezdett a nagyapjával. A lány, aki ki akarta rabolni, épp a ház közelében volt. Mintha követte volna. Meghallotta, ahogy edzenek. Bemászott az udvaron és bekukucskált a dodzsón lévő ablakon. Csodálkozva nézte őket, majd bement a házba. Kíváncsiskodott. Még soha nem látott egy házat sem azelőtt. Ráadásul belülről sem. Halkan volt, senki sem hallotta meg. Mindenhova bekukucskált. talált élelmet is. Egy tál alma volt az asztalon. Mented be is falta, csak a csutkáját hagyta ott. Felment az emeletre is, ahol szintén körbe nézett. Eléggé kíváncsi volt, nem bírt magával. A ház lakói lassan bementek. Mára befejezték az edzést. Mikor a srác a konyhában volt, észre vette, hogy valaki megette az összes almát. Lábnyomokat is észrevett, melyek az emeletre vezettek. Követte őket. Pont a szobájába vezettek. Benézett oda, hátha megtudja még is ki vagy mi jár a házukban. Belépve szobájába valakit megpillantott az ágyában. Lehúzta takaróját. Pont azt a lányt pillantotta, meg, akit reggel megmentett. Csodálkozva nézett rá, alig hitt a szemének. Még soha nem látott hozzá hasonló teremtményt. Mikor ébredezni kezdett, hirtelen megijedve a földre huppant. A lány gyönyörű volt. Hosszú barna haja és barna bőr ruhája volt. Nőies alakja szexivé tette. Ami meglepő volt rajta az, hogy hosszú bozontos farka és hegyes fülei voltak. Látszott rajta, hogy nem ember. Szavakat sem bírt kimondani. Eléggé elpirult szexi ruhájától...
- Öh…Uhm...- nyel egyet közben
- Háááh... - ásít
Hm?
- He,he,he....Szia.
- Ah? - ijed meg
- Várj! Nem akarlak bántani.
- Hm?
- Nem gondoltam volna, hogy újra összefutunk. A nevem, Tyson. és a tiéd?
- Hm?
- Nem tudsz beszélni.
- Hm.
- Mond csak...Honnan jöttél? Hol éltél? Még soha sem látta hozzád hasonlót.
- Uhm. Hm. - mutat ki az ablakon
- Az erdőből? Te az erdőben élsz?
- Ühüm. - bólogat igennel
- Szóval akkor még soha nem voltál a nagyvárosban?
- Ühm-ühm. - bólogat nemmel
- Megkérdezhetem nagyapát, hogy maradhatsz-e. Biztos nem bánná.
Nagyapa kissé furcsálta a dolgot. Nem örült annak, hogy unokája egy idegent engedett be és marasztalásra bírja. Nemet mondott. Gondolta, hogy ha idáig el tudott jönni, haza is tud jutni. Így mennie kellett. A lány elment. Tyson aggódott a kisbesurranó miatt,ám nagyapjára hallgatnia kellett. Késő éjszaka volt már, csillagos az égbolt. A lány egyedül kószált élelem után. Igyekezett nem felkelteni az emberek figyelmét. Fáradt és éhes volt. Gondolta újból szerencsét próbál és elcsen egy almát. Sikerült is neki. Mér csak fekvőhely kellett. Egy csendesebb helyen húzta meg magát. A közelben volt egy park, csak pár embersétált arrafelé. Egyik vastag fára mászott fel és lassan álomba szenderült. Nem telt el fél óra sem és hirtelen valami hangos zajra riadt fel. A közelben egy Démon bukkant fel. Mintha keresett volna valamit vagy valakit. Közelebb ment, hogy kiderítse, mi folyik ott. A Démon minden elébe álló embert elütött. Gyorsan odaszaladt, hogy megállítsa. Farkassá változva a karjába mart. Hatalmasat ordított fel, majd lerázta magáról, aki ettől egy fának csapódott. Szerencsére nem lett semmi baja. Talpra állt és ismét a Démont vette célba. Ahogy az feléje fordult,éles karmaival pofán karmolta. Sikerült ezzel megvakítania. Úgy látszott, most előnyre tett szert a behemót ellen. Azonban ez korán sem így volt...
- Váááh! Hogy mertél megvakítani, te korcs?! Ha elkaplak, kettéhasítalak! Porrá zúzom a koponyádat!
Merre vagy?! Had tapossalak a földbe, te korcs dög!
Kis farkas lánykánk egy cseppet sem rettent meg fenyegetőzése hallatára. Tovább támadta a behemót Démont, aki kapálózva igyekezte elkapni. Sokszor lecsapott rá. Hol belerúgott, hol pedig karmolni kezdte és ütött. A Démon jól bírta a csapásokat, nehéz volt leteríteni. Ahogy ott harcoltak, több ember bámészkodni kezdett. Nem kellett volna ott lenniük, de égis ott voltak és a harcot figyelték. Még nem nagyon láttak ilyen lényeket. A farkas lány próbálta elküldeni az embereket, de ők nem értették meg. A Démon épp egy fiatal fiú felé csapdosott, ki ledermedt a félelemtől. Gyorsan felkapta a fogaival, majd elrángatta onnan. Még éppen időben. Szerencsére semmi baja nem lett. Az édesanyja is megkönnyebbült.
mialatt a fiút nézte a Démon szaga alapján beazonosítva lecsapta. Tyson épp akkor ért oda.. Aggódott miatta, így kisurrant a szobájából, míg a nagyapja aludt. Csodálkozva nézte a harcot...
- Ha? E-egy Démon? Ah?
"Ott a lány, kivel találkoztam." - néz rá
- Há,há,há,há...Most légy erős,te korcs! Nem tudsz megmozdulni, mi?! Jajj, de kár!
Folyamatosan le-lecsapta. Fel sem bírt kelni. Ahányszor megpróbálta, a Démon rávágott egyet a hátára. Kezdett kimerülni, de nem adta fel. Mikor jó magasra emelte karjait, hogy végső ütést mérjen rá, gyorsan elgurult előle. Felpattant, majd fejbe rúgta. Olyanerősen, hogy arccal a földbe vágódott. Tyson lélegzet visszafojtva ámult ezen. El se tudta hinni, hogy ilyen erős. Alig hitt a szemének....
- Wow! Ez bámulatos! - ámul
"Soha nem gondoltam volna, hogy ez a lány ilyen erős. Amilyen kis ártatlan külseje van, szerintem más sem."
- Váááh!
A Démon gyorsan talpra állva, pofán vágta. Hátra vágódott, majd végig csúszott a földön. Fel akart állni, de ellenfele fejénél fogva megragadta, majd szorítani kezdte. Szét akarta roppantani a koponyáját. A farkas lány nagy bajban volt. Szabadulni akart, de alig tudott. Ekkor Tyson egy kővel fejbe dobta a Démont, ezzel terelve el figyelmét....
- Hé! Te böhöm állat! Mért nem a veled egy súlyban lévőkkel kezdesz?! Hogy mersz egy lányt bántani?!
Ettől nagyon bepipult ás elvágta ellenfelét, őt vette célba. Egyre közeledett hozzá. Tyson nem torpant meg. Belül lehet, hogy félt, de nem mutatta ki. A Démon lecsapott volna rá, de a farkas lány előbb cselekedett. Nem hagyhatta, hogy ártson neki. Hirtelen megmentője előtt termett s a Démont az állánál megütve, az égbe repítette. Majd utána ugrott és a földbe vágta. A Démon már mozdulni sem tudott. Olyanhatalmas ütéseket kapott, hogy attól teljesen legyengült. Mivel vesztett, igyekezett elszívódni, nehogy végezzenek vele. Az emberek örültek,. hogy a Démon eltűnt. Sok sérült maradt utána. Tyson meg akarta köszönni, hogy megvédte, de a lány addigra már elment. Remélte, hogy fognak még találkozni....
-"Igazán bátor egy lány. Remélem, még találkozunk."
Azzal lassan ő is elment. Persze, hogy nagyapja észre vette eltűnését, így jól leszúrta unokáját. Szobafogságot kapott egy hétre és még keményebb edzésben lesz része....
A Démon, aki vereséget szenvedett, köteles volt Mestere előtt felelni. Szégyennek érezte, hogy egyik erős harcosát egy fiatal lány győzte le. Büntetést érdemelt, így életével fizetett....
- Nem kellenek gyenge harcosok a seregembe!
Küldjétek utána Enjout és mondjátok meg neki, hogy élve hozza elém azt a lányt!
- Igen is Nagyúr! Ahogy óhajtja!
Gonosz fellegek gyülekeztek. A sötét oldal nem nyugodhatott, míg meg nem szerzi zsákmányát. A dolgok csak most vállnak érdekesebbé....
Folytatjuk!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
